Legyen szemtanúja a mobiltelefon memóriakártyájának a dicsőségtől az eltűnésig

1. rész

Ma találtam egy régi mobiltelefont, amit évek óta nem használtam. Leszedtem a hátlapot, és benne volt ez a mobiltelefon memóriakártya, ami már régen mindenkinek megvolt, de mára eltűnt a látómezőnkből. Pontosabban TF kártyának hívják. Ennek a kis kártyának a megtekintése felidézett egy kis emléket? A teljes képernyős okostelefonok korában hogyan tűnhet el fokozatosan a mobiltelefon TF-kártyája használat közben?

A TF kártya teljes neve: Trans FLash, 2004-ben dobták piacra. Ez egy ultra-kicsi kártya (11*15*1MM), amely az SD-kártya körülbelül 1/4-e, és jelenleg a legkisebb memóriakártya. A kezdeti időkben csak a Motorola mobiltelefonjai használtak TF-kártyákat. Később a SanDisk beolvasztotta a TF kártyákat az SD Association-be, és az SD család egyik terméke lett, így micro SD kártyának nevezték el. Ezzel jött létre a később legszélesebb körben használt mobiltelefon memóriakártya, a micro SD kártya univerzális protokollal rendelkezik, és a világon bárhol megvásárolható és használható. A forma kicsi és könnyű, a kapacitása nagy, és a kompatibilitása nagyon erős, ami megoldhatja a mobil eszközök, például mobiltelefonok és számítógépek nagy fájltárolásának és átvitelének problémáját. Aztán a hétköznapi memóriakártyák ára is nagyon olcsó most, és nem kell 40 jüannál többet költeni egy 2G kártya vásárlására, mint iskolás koromban, hanem ha a micro SD kártyák hanyatlásáról van szó. Valószínűleg három pontra, sebességre, dizájnra és kereskedelmi érdekekre bontható le, szóval először beszéljünk a sebességről.

Először is kezdhetjük a sebességgel. A kártya olvasási és írási sebessége lassabb volt, mint a mobiltelefon beépített tárhelye, de a mobiltelefon beépített tárhelye akkoriban túl kicsi volt. A fogyasztóknak több százat vagy akár ezreket kell költeniük ahhoz, hogy 8 GB-ról 16 GB-ra, illetve 16 GB-ról 32 GB-ra váltsanak, ami akkoriban sok fogyasztó számára elfogadhatatlan volt, ezért általában mindenki vásárol memóriakártyát a kapacitás bővítésére. A fogyasztóknak nincs túl világos fogalmuk az olvasási és írási sebességről, de szabad szemmel látható, hogy mennyi hely marad a mobiltelefonon. Amikor mobiltelefon-tartozékokat vásároltam, azt tapasztaltam, hogy egy memóriakártya több mint 100 jüanba került. Tekintettel a hamis kártyák és bővítőkártyák elterjedt használatára a piacon, teljesítményük hibája miatt a telefon lefagyott. Az Android korai napjaiban az alkalmazásokat közvetlenül a kártyára lehetett telepíteni. Azok a fogyasztók, akik nem ismerik az igazságot, nem fogják fel, hogy ez a kártya probléma. Azt gondolnák, hogy ez biztos rendszerszemét. Az Android 4.0 előtt jómagam is inkább külső memóriakártyára telepítettem alkalmazásokat, mert a telefonom beépített tárhelyét mindig nem szívesen használtam. Egy másik fontos szempont, hogy a TF kártya nem állandó csatlakozási kialakítás. Még egyes eszközökön sem működik sokáig az SD-kártya, sőt alvó üzemmódban is, vagy amikor a mobiltelefon a számítógép USB-módjához csatlakozik, egyes TF-kártyák eltávolításra kerülnek. Illetve pop-up, és az ilyen instabil rögzítés az alkalmazás adatállományának sérülését okozhatja, így az Android rendszer 4.4-es verziója után a felhasználó már csak a mobiltelefon saját tárhelyére tudja telepíteni az alkalmazást. Később, az idők fejlődésével a mobiltelefonok beépített tárolóinak olvasási és írási sebessége áttört az égen. Bár a TF kártya olvasási sebessége javult, nem tapasztalt forradalmi növekedést. A mai UFS3.1 flash memória funkcióval rendelkező mobiltelefonok 1800 MB/s-hoz közeli olvasási és írási sebességgel képesek, míg a leggyorsabb TF kártyák csak 100 MB/s-ot.